Határtalanul!
Bakancslistás látványosságok a Felvidéken
2025. május 22-24.
Idén hetedik osztályos tanulóinkkal és tanáraikkal kerekedtünk fel az izgalmasnak ígérkező három napos kirándulásra.
Esztergom érintésével a Mária Valéria hídon átkelve jutottuk Szlovákia területére. Idegenvezetőnk már az utazás folyamán érdekességeket osztott meg velünk a látványosságokról. Bénybe érve egy különleges kis kerek templomban, a 12 apostol rotundában gyűltünk össze. Megható élmény volt számomra, hogy a hely akusztikáját kihasználva csengő hangú diákjaink rögtönzött éneklését is meghallgathattuk. Nyitrára érve felkapaszkodtunk a méltán híres garamszentbenedeki bencés apátsághoz. Az itt tanító lelkes vezetőnk kíséretében megismerkedhettünk a Szent Vér ereklyét őrző templom nevezetességeivel. A gyerekek bátran kérdeztek idegenvezetőnktől, aki fiatalos lendülettel, érdekesen mondta el nekünk a hely legendás történeteit.
Este Deákiba érve elfoglaltuk szállásunkat. Az Európa Panzióban szívélyesen fogadták csoportunkat. A vacsorák felidézték bennem az otthon ízeit. Diákjaink igazi kis csapattá kovácsolódtak össze az együtt töltött napok alatt. Bolondóc különös várát érintve Trencsén találtuk magunkat, ahol felfedezhettük Csák Máté erődítményének minden szegletét. Még egy kellemes sétára is jutott időnk a vár alatt húzódó kis színes házak között.
Délután felkapaszkodtunk Jókő várához. A Határtalanul program ékkövéhez érkeztünk ezzel a kirándulással. Örök élmény marad számomra a vadregényes tájban húzódó hajdani monumentális építmény felfedezése. A növények takarásából várfalak, bástyák, lakótornyok látványának sokasága bukkant elő a csúcs felé haladva. Diákjaink túrázás közben önfeledten beszélgettek egymással. Jó volt látni, hogy a digitális világból kiszakadva is megtalálják helyüket a mai világban. Harmadik nap megtekintettük Deákiban a Nagyboldogasszony templom nevezetességeit, egy kedves nyugdíjas tanító vezetésével. Az egyedi Cséfalvy-vízimalom felfedezése után sétálhattunk Dunaszerdahely városában. Végül Bősre látogattunk, ahol egy uszály átzsilipelésének is részesei lehettünk. Hazautazásunk elött megtekintettük Csicsón a 7 vezér fából faragott szobrát.
Feledhetetlen felfedezés volt ez a pár nap számomra a helyszíneknek, diákjainknak és kollégáimnak köszönhetően.
Horovitz Ivett
Határtalanul!
A reformáció útja Erdélyben
2024. május 23-25.
Az utazásunk hajnali háromnegyed ötkor kezdődött az iskolánk előtt. A kora reggel ellenére mindenki fel volt pörögve. Az út hosszú volt, de szerencsére a határon nem kellett sokat várni. Az első megállónk Nagyvárad volt, itt találkoztunk az idegenvezetőnkkel, Szilárddal. A városban elindultunk körülnézni, a főtéren pedig volt lehetőségünk körbenézni, és inni. Nagyváradról annyit kell tudni, hogy Szent László alapította, ezért itt a királynak nagy személyi kultusza van mind a mai napig.
A városban megnéztük a Szent László által alapított gyönyörű székesegyházat. Nagyvárad után elmentünk a Királyhágóra, ami nevét onnan kapta, hogy Szent László király mindig amikor Erdélybe ment, ezen a hágón át jött. Ez Erdély kapuja. A királyhágó után meg sem álltunk Torockóig, ahol elszállásoltak minket. A mesebeli falu gyönyörű volt, és meglepően kicsi. A hosszú út miatt senkinek sem volt ereje Ági Nénivel veszekedni a szobák beosztásán. Este úgy döntöttünk, hogy meghódítjuk A Székelykőt, amire a szállásból csodás panoráma nyílt. Végül úgy döntöttünk, hogy mivel egyikünk sem tapasztalt hegymászó, nem mászunk fel a tetejére. Visszamentünk a szállásra, ahol kaptunk finom vacsorát, majd mindenki lefeküdt aludni, kivéve azokat, akik kihívták uno-ban a tanárokat.
A második napon meglátogattuk a Kis Szent Teréz Gyermekotthont, de mivel a gyerekek iskolában voltak, velük nem találkoztunk. Viszont beavattak minket az ottani gyerekek napirendjébe.
Utána elmentünk a tordai sóbányába, ahol kaptunk még egy idegenvezetőt. A falat nem volt szabad megnyalni, mert hashajtó hatású, azért, mert régen fáklyákkal világítottak itt, aminek a korma ráragadt a falra. Bár érdekes módon azt, hogy hashajtó hatású, később mondták el. A mai napig találgatjuk, hogy tényleg igaza volt-e, vagy csak ugrattak minket. Ami a bányát illeti, már nem bányásznak benne. Ennek ellenére gyönyörű. A bányát már a római korban is használták, még Ferenc József is innen hozatta a sót. A bányában annyi só van, hogy az egész emberiségnek minden nemű használatra elég lenne 60 évig. A bánya után elmentünk a tordai hasadékba.
Ahol hasadék veszélyes sziklái között kalandoztunk. A hasadék maga gyönyörű, szűk párkányokon és kötélhidakon mentünk. A szakadék közepében egy kicsi folyó folyt. Azt mondták nekünk a tanáraink, hogy aki szerencsés, az találhat szent lászló pénzét. Elmesélték nekünk mind a pénz, mind a hasadék legendáját. A monda szerint a hasadék akkor keletkezett, amikor Szet László menekült a kunk elől, és utána a hegy kettészakadt, ezzel megölve a kunokat. Egyszer pedig amikor a magyarok megintcsak a kunokat üldözték, a kunok gondolták, hogy a zsákmányukat kiszórják, mert a magyarok úgyis fölszedik a kincseket. De nem ez történt, Isten a pénzt kővé változtatta, Így a magyarok zavartalanul üldözhették a kunokat.
A harmadik napon mielőtt visszaindultunk volna Pestre, utunkba ejtettük Kolozsvárt, ott szintén körbe néztünk, majd a házsongárdi temetőben felkerestük irodalmi nagyjaink síremlékeit.
Megtekintettük Mátyás Király szülőházát kívülről, majd egy református templomot, ezt követően mentünk tovább Körösfőre. Ez egy kicsi falu, ahol megtekintettük az ottani református templomot. Ott adományoztunk pénzt a templom fennmaradása érdekében. A buszunk korány reggel érkezett vissza Pestre, egészen pontosan Vasárnap hajnali egy körül.
2024. június 3. Kása Tamara 7. osztály
Hunyadi János Ének-zenei, Nyelvi Általános Iskola
Határtalanul!
Határtalanul kiránduláson Horvátországban
2023. május 24-27.
Már nagyon vártam a Határtalanul kirándulást. Bár tudtam, hogy Levente bácsi minden évben megszervezi a hetedikeseknek, mégis alig akartam elhinni, hogy mi is elutazhatunk, ráadásul négy napra, egészen az Adriai-tenger partjára. Emlékszem, megbeszéltük a felkészítő foglalkozáson, hogy csak akkor úszhatunk a tengerben, ha az időjárás megengedi, de az előrejelzés szerint erre minden esélyünk megvolt.
Szerdán reggel gyülekeztünk a Tesco parkolójában, természetesen mindenki eljött, szerencsére senki nem lett beteg. Hosszú utazás után megérkeztünk első megállóhelyünkre, Eszékre.
Itt egy iskolában meglátogattuk a magyar diákokat. Megismerhettük az ottani tanítási rendszert, aztán énekeltünk egymásnak, beszélgettünk, és játszottunk a hatalmas tornacsarnokukban.
Ezután meglátogattuk Eszék nevezetességeit, a templomokat, a főteret, és a várat. Kedves idegenvezetőnk, Szilárd bácsi kvízt készített nekünk, a nyerteseket pedig meghívta fagyizni Eszék legjobb cukrászdájába.
Eszékről a Dráva árterében lévő Kopácsi-rét nemzeti Parkba mentünk, ahol sétáltunk a mocsár fölé épített pallókon, ismerkedtünk az élővilággal, főleg szúnyogból volt nagyon sok.
A várdaróci tájházban érdekes, és mulatságos népszokásokról meséltek nekünk.
Az éjszakát egy panzióban töltöttük, ahol finomat vacsoráztunk, és nem sokat aludtunk.
A második napon Zágrábba mentünk, nagyon sokat kellett ülnünk a buszon, mert messze volt a szállásunktól. Ezért korán elindultunk. A Száva parti Zágrábban sokat sétáltunk, meglátogattuk a Szent István és Szent László székesegyházat, amit éppen felújítottak.
Zágrábból ismét sok buszozás után elérkeztünk a tengerhez. Bevallom, még sosem láttam a tengert, ezért fantasztikus érzés volt megpillantani a busz ablakából. A szállásunk Crikvenicán minden várakozásomat felülmúlta! Nagyon finom vacsorát kaptunk, aztán lemehettünk a tengerpartra, ahol végre közelebbről is megcsodálhattam a tengert, ami a lemenő napfényben lenyűgöző látvány volt.
A harmadik nap reggelén először egy csodálatos hajóútra mentünk, a Krk-sziget hídján átkelve Omisaljba, ami egy festői dalmát városka. Innen még délelőtt megérkeztünk Fiuméba, a régi magyar hajózás, és tengeri kereskedelem székhelyére. Végigjártuk a magyar emlékeket, a mólóknál ma már hatalmas jachtok horgonyoznak.
A Fiumei Egyetem magyar nyelvi lektorátusához sétáltunk, ahol megnéztük a Világraszóló Magyarok kiállítást híres és fontos magyar feltalálókról, híres emberekről.
Innen Terszattó várába mentünk, ahonnan csodálatos kilátás tárult elénk az egész városra.
Miután végignéztük a várost elmentünk találkozni egy magyar gimnazistával, Miával. Részletesen mesélt az iskolarendszerről, és az ott élő magyarok népességi helyzetéről. Megtudtuk, hogy nagyon kevés magyar él ott, mégis megtartják a fontosabb magyar ünnepeket.
Majd a legjobban várt program következett: a Magyar Királyság régi üdülővárosába, Abbáziába, horvát nevén Opatijába látogattunk. Megcsodáltuk a fantasztikus mediterrán villákat, és szállodákat, és egy kis csobbanásra is maradt időnk.
A sok kaland után sajnos elérkezett az utolsó nap, amikor az időjárás is mintha szomorú lett volna, egy kicsit csepergett az eső. Hazafelé a hosszú úton megálltunk Varasdon, ahol megnéztük az Erdődyek várkastélyát, és sétáltunk a barokk városkában. A pékségben vehettünk igazi horvát burekot.
Az utolsó megállónk Csáktornya volt, ahol osztálytársam, Mester János előadást tartott a Zrínyi családról.
Fáradtan, de számtalan csodálatos emlékkel érkeztünk meg Budapestre, soha nem fogom elfelejteni ezt a csodálatos négy napot!
Qian Zita 7.a
Hunyadi János Ének-zenei, Nyelvi Általános Iskola
Határtalanul!
2022. május 19-21.
Tanulmányi kirándulás Erdélybe
Nagy örömmel tölt el minket, hogy idén ismét megrendezésre került a Határtalanul! program. Az idei hetedik évfolyam Erdélybe látogatott el, néhány nyolcadik potyautas és lelkes kísérőink társaságában. A program keretében a hunyadis delegáció meglátogatta Nagyváradot, Kolozsvárt és sok másik szép várost. Indulás előtt nem is hittem volna, hogy három nap alatt mennyi remek kaland eshet meg az emberrel, de életem egyik legszebb élménye várt rám Erdélyben.
A busz korán, reggel hat órakor indult, de mi frissen pattantunk fel rá, készen az útra. Lelkes idegenvezetőnk még Budapest határán belül elismételte kirándulásunk bővebb programját. Erdélyi idő szerint nagyjából déli 12 óra lehetett, amikor megérkeztünk Nagyváradra.
A városban először a Püspöki palotát és a római katolikus székesegyházat tekintettük meg. A grandiózus templomban rögtönzött hárfa-koncert várt ránk. Így haladtunk tovább teli szívvel az Emke kávéházhoz és az Ady Endre múzeumhoz.
A múzeumban saját idegenvezetőnkön kívül a kurátor is velünk tartott, hogy interaktívan bemutassa Ady életét és munkásságát. Ezek után 40 perc szabadidő állt a rendelkezésünkre, mielőtt tovább indultunk, hogy megcsodáljuk a lélegzetelállító Királyhágót. Innen már csak egy úticélunk volt a szállás előtt, mégpedig megnézni a Bánffyhunyadon található 13. századi kazettás református templomot. A helyiek itt is készséggel vezettek minket körbe a kis templomban.
További fél óra buszozás után érkeztünk meg a szállásra, este hét óra tájt, ahol meleg vacsorával fogadtak minket, mi pedig gyorsan megvacsoráztunk, majd a hamarosan nyugovóra tértünk.
A második napunk is korán kezdődött, de a napfényben úszó Kolozsvár látványáért megérte felkelni. A főtéren érdekfeszítő előadás kíséretében bővítettük tudásunkat Mátyás királyról, majd kívülről megcsodáltuk a szülőházát is. Ezek után megnéztük a csillogó Szamos folyót, majd eltöltöttük egy fél óra szabadidőt a nyüzsgő városban.
A kis szünet után célba vettük a Házsongárdi temetőt, ahol megtekintettük Apáczai Csere János sírját is. A szívünk még húzott vissza a szép városba, de a buszunk már Torda felé fordult. A 13 emeletes sóbánya csodálatos volt, rengeteg sportolási és felfrissülési lehetőséget rejtett magában.
Az idegenvezetést már csak maga a bánya látványa múlta felül. Nagyjából 2-3 óránk volt itt, mire elértünk napunk utolsó úticéljához, a tordai hasadékhoz, melynek szépsége a sóbányáéval vetekedett.
Utolsó reggelink után elbúcsúztunk a szállástól és lassacskán a várostól is, ahogy megnéztük a református templomkertben található fát, ami alatt Ady alkotott. Ezek után már csak Sebesvár romjainak és a csucsai Ady-kastélynak a megtekintése volt hátra.
A várból remek kilátás nyílt, habár a belsejét nem tudtuk megnézni. Az Ady kastélyban újabb előadások vártak ránk, majd még egyszer elsuhantunk a Királyhágó és Nagyvárad előtt, hogy búcsút inthessünk a csodálatos Erdélynek.
Elképesztő élmény volt, ahogy az emberek magyarul szólítottak meg minket. Jó tudni, hogy itt sem felejtik el a nemzetet, és emléket állítanak a magyar hősöknek. Mert ha a határ el is választ minket, lélekben akkor is összetartozunk.
Nagy Emma
Hunyadi János Ének-zenei, Nyelvi Általános Iskola
