Határtalanul!
2022. május 19-21.
Tanulmányi kirándulás Erdélybe
Nagy örömmel tölt el minket, hogy idén ismét megrendezésre került a Határtalanul! program. Az idei hetedik évfolyam Erdélybe látogatott el, néhány nyolcadik potyautas és lelkes kísérőink társaságában. A program keretében a hunyadis delegáció meglátogatta Nagyváradot, Kolozsvárt és sok másik szép várost. Indulás előtt nem is hittem volna, hogy három nap alatt mennyi remek kaland eshet meg az emberrel, de életem egyik legszebb élménye várt rám Erdélyben.
A busz korán, reggel hat órakor indult, de mi frissen pattantunk fel rá, készen az útra. Lelkes idegenvezetőnk még Budapest határán belül elismételte kirándulásunk bővebb programját. Erdélyi idő szerint nagyjából déli 12 óra lehetett, amikor megérkeztünk Nagyváradra.
A városban először a Püspöki palotát és a római katolikus székesegyházat tekintettük meg. A grandiózus templomban rögtönzött hárfa-koncert várt ránk. Így haladtunk tovább teli szívvel az Emke kávéházhoz és az Ady Endre múzeumhoz.
A múzeumban saját idegenvezetőnkön kívül a kurátor is velünk tartott, hogy interaktívan bemutassa Ady életét és munkásságát. Ezek után 40 perc szabadidő állt a rendelkezésünkre, mielőtt tovább indultunk, hogy megcsodáljuk a lélegzetelállító Királyhágót. Innen már csak egy úticélunk volt a szállás előtt, mégpedig megnézni a Bánffyhunyadon található 13. századi kazettás református templomot. A helyiek itt is készséggel vezettek minket körbe a kis templomban.
További fél óra buszozás után érkeztünk meg a szállásra, este hét óra tájt, ahol meleg vacsorával fogadtak minket, mi pedig gyorsan megvacsoráztunk, majd a hamarosan nyugovóra tértünk.
A második napunk is korán kezdődött, de a napfényben úszó Kolozsvár látványáért megérte felkelni. A főtéren érdekfeszítő előadás kíséretében bővítettük tudásunkat Mátyás királyról, majd kívülről megcsodáltuk a szülőházát is. Ezek után megnéztük a csillogó Szamos folyót, majd eltöltöttük egy fél óra szabadidőt a nyüzsgő városban.
A kis szünet után célba vettük a Házsongárdi temetőt, ahol megtekintettük Apáczai Csere János sírját is. A szívünk még húzott vissza a szép városba, de a buszunk már Torda felé fordult. A 13 emeletes sóbánya csodálatos volt, rengeteg sportolási és felfrissülési lehetőséget rejtett magában.
Az idegenvezetést már csak maga a bánya látványa múlta felül. Nagyjából 2-3 óránk volt itt, mire elértünk napunk utolsó úticéljához, a tordai hasadékhoz, melynek szépsége a sóbányáéval vetekedett.
Utolsó reggelink után elbúcsúztunk a szállástól és lassacskán a várostól is, ahogy megnéztük a református templomkertben található fát, ami alatt Ady alkotott. Ezek után már csak Sebesvár romjainak és a csucsai Ady-kastélynak a megtekintése volt hátra.
A várból remek kilátás nyílt, habár a belsejét nem tudtuk megnézni. Az Ady kastélyban újabb előadások vártak ránk, majd még egyszer elsuhantunk a Királyhágó és Nagyvárad előtt, hogy búcsút inthessünk a csodálatos Erdélynek.
Elképesztő élmény volt, ahogy az emberek magyarul szólítottak meg minket. Jó tudni, hogy itt sem felejtik el a nemzetet, és emléket állítanak a magyar hősöknek. Mert ha a határ el is választ minket, lélekben akkor is összetartozunk.
Nagy Emma
Hunyadi János Ének-zenei, Nyelvi Általános Iskola
.jpg){kind=logo}
